Ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra, édesanyám folyton írt: könyveket, verseket. Azt mondta, hogy sugallatai vannak. Egyik könyvét ki is nyomtatta, de a terjesztését már nem tudta megoldani. Gyakran kérdezem tőle, hogy miért ír, csak az idejét pazarolja, nincs semmi értelme, hiszen már 30 éve csak az íróasztala, a komputer és egy-két ember olvassa el a munkáit. Azt mondja, hogy nem tud nem írni. Kényszert érez. A fejében jönnek a gondolatok, és muszáj kiírnia, mert addig nincs nyugta. Azt hiszem, ha a világ elé kerülnek a munkái, az csoda lesz.

Gyólainé Hamari Orsolya