Jób egy nap alatt mindenét elveszti. Négy hírhozót hallunk, akik ugyanazt ismétlik. A kiemelt mondatokat. A négyes a földi élet teljességének a száma. Jób tehát minden vagyonát elveszti, sőt a gyermekeit is, akikre éppen mulatozás közben szakadt rá a ház.
Azt hiszem, fontos megjegyezni, hogy Jób gyermekei nem őmiatta haltak meg. Nem azért, hogy Jób a próbatételt megkapja. A saját bűneik miatt kellett meghalniuk, amit az is bizonyít, hogy éppen a dorbézolás közben érte őket a csapás.
Hogyan reagál erre Jób?
Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott. Így szólt: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” \Jób 1,20-21\
Jób nem arra koncentrál, hogy mindent elvesztett, hanem arra, hogy mennyi mindent kapott. Hálát ad azért, hogy annyi minden az övé volt egy időre. Mintha vége lenne az életének, búcsúzik a világtól. De nem a másvilágra készül, hanem vissza az „anyám méhébe”. Ez eszünkbe juttatja Jézus párbeszédét Nikodémusszal:
„Nikodémusz megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy
újraszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
\János 3,4-6\
Tehát a figyelmes olvasó már itt utalást kap arra, hogy Jób a szenvedését az újjászületés érdekében kapta. Azért, hogy most már ne testből, hanem lélekből szülessen meg, és a testi dolgokhoz való függőségtől teljesen megszabaduljon.
Arra már utaltam az elején is, és még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy Jób egyetlen méltó embert sem vesztett el. A felesége, aki bár nem volt olyan igaz ember, mint ő, de szerette őt, mellette maradt. A gyerekeit az üres, mulatozásnak élő, méltatlan életük miatt érte a vég.