Kedves Szentatya!

A Koronavírus a jövőből című könyvet 2021. januárjában írtam. Önnek ajánlottam. Egy mennyei III. Vatikáni Zsinat található benne, ami arra vár, hogy valaki lehozza a földre. Szeretném, megmutatni az első öt ülést.

KORONAVÍRUS A JÖVŐBŐL

III. VATIKÁNI ZSINAT

ELSŐ ÜLÉS

Pápa: 

Kedves bíboros testvérek!
Szeretettel köszöntelek titeket ezen a nagy reményeket ígérő zsinaton. 
XXIII. János azért hívta össze a II. Vatikáni zsinatot, hogy ablakot nyisson a világra. 
Én most azzal a céllal nyitom meg ezt a III. Vatikáni zsinatot, hogy ne csak az ablakot, hanem az ajtót is megnyissuk a világ felé, de ne mi menjünk ki rajta, hanem az egész világot befogadjuk körünkbe, hogy mindenki megismerje Jézus Krisztus, a megtestesült Isten hatalmas szeretetét, mindenki be legyen írva az Élet Könyvébe.
Már nagyon sok változtatást hoztunk eddig is egyházunk életében. 
Ezen a zsinaton több, Istentől sugalmazott reformot szeretnék jóváhagyatni veletek, ami közül néhány talán nagy meglepetést, lehet, hogy először nagy ellenállást is vált ki bennetek, de amire az élet, az üdvtörténet eseményei vezetnek minket, és amire – hitem szerint – a mai egyre inkább ateista, Istentől elforduló világban a legnagyobb szükség van. Ez pedig a keresztény és más vallású egyházak összefogása, a hívek királyi papságának a megerősítése.
Át is adom a szót Praecom bíborosnak, a zsinat elnökének.

Elnök:

Kedves bíboros atyák. Ezen a zsinaton hat fő kérdést fogunk megvitatni, és változtatásra, illetve elfogadásra bocsátani.

1. A pápai tévedhetetlenség dogmáját
2. A női papság kérdését
3. A cölibátus eltörlését
4. A két szín alatt áldozás visszaállítását
5. Más vallású egyének megkeresztelését
6. És végül egy katolikus házi liturgia bevezetését a királyi papság körében.

Nagy fölhördülés támadt. Egyesek elhagyták a termet, mások szólalásra jelentkeztek, megint mások bekiabáltak.

Elnök: 

Azt szeretném kérni, hogy ne viselkedjünk úgy, mint a sértődött emberek, és ne hagyjuk el a termet. Ha valaki nem ért egyet valamivel, jelentkezzen felszólalásra, és mondja el a véleményét. Mindenkit meghallgatunk, és a döntést közösen fogjuk meghozni.

Tehát az első napirendi pontunk a pápai tévedhetetlenség dogmája. Először a pápa véleményét hallgassátok meg, aztán lehet szólásra jelentkezni.

Pápa: 

A pápai tévedhetetlenség dogmája bálványimádóvá tette egyházunkat. Senki nem tévedhetetlen csak az Isten. Mindannyian ismerjük Heródes sorsát az Apostolok Cselekedeteiből, aki nem Istennek adta meg a dicsőséget, hanem a sajátját kereste. Ezt mondja az írás: 

Az Úr angyala lesújtott rá azon nyomban, mert nem adta meg az Istennek a dicsőséget. Férgek emésztették meg, úgy halt meg.” \Acta 12,23\

A dogmák megmerevítik a hitünket. Mindennek van egy mélyebb szintje, és az üdvtörténet útján haladunk. Az a feladatunk, azt várja el tőlünk Urunk, hogy egyre jobban megértsük a tanítását, egyre több külső testi burkot hámozzunk le a szavaiból, és eljussunk a lélek legmélyebb szintjére. 
A dogmák stop táblák. Megállítják a további elmélyedést, a tanítás tovább vitelét az úton.

Communis bíboros: 

Ezzel kétségbe vonod szent II. János Pál pápa, Péter utódának a szavát.

Pápa:

Péter szavára egyszer azt válaszolta az Úr: 

Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.”
\Mt 16,23\                                                                      

Ebből is látható, hogy sem Szent Péter, sem az utódai nem voltak tévedhetetlenek. A szentség nem tévedhetetlenség. Kizárólag Isten tévedhetetlen. 
Tudjátok én nem várom el, hogy tévedhetetlennek tartsatok, és nem is vagyok az. Rengeteget hibáztam az életemben, akárcsak a többi ember. Nem is állnék fel egy emelvényre, hogy Istenként jelentsek ki valamit.

Elnök:

Verus bíboros szólásra jelentkezett.


Verus bíboros:
A pápai tévedhetetlenség dogmája miatt többen kiléptek katolikus egyházunkból. Ilyenek voltak például az ókatolikusok, akik később a janzenistákkal egyesültek. 
Ha egységet szeretnénk más felekezetekkel és vallásokkal, a pápai tévedhetetlenség dogmáját meg kell szüntetnünk. Kizárólag az ateisták és a pogányok fogadják el az ilyen bálványimádást, amiben egy embert tekintenek Istennek.

Confront bíboros: 

És mi lesz a hagyománnyal?

Verus bíboros: 

A pápai tévedhetetlenség dogmáját az I. Vatikáni zsinaton hozták meg. Nem tartozik az ősi hagyományhoz. 
Az egyetlen hagyomány, amihez ragaszkodnunk kell, az Urunk szava. Az 1870-ben meghozott döntés, az nem hagyomány.

Elnök: 

Kíván még valaki hozzátenni valamit, vagy szavazhatunk?


A bíborosok megszavazták a pápai tévedhetetlenség dogmájának eltörlését.
A szavazatok megszámlálása után az elnök ismertette az eredményeket.

Elnök:

90%-ban a dogma eltörlése mellett szavaztatok. Ezennel kijelentem, hogy a szavazás érvényes, és eredményes volt. Felkérem a szentatyát, hogy zárja be az ülést.
Az első videó véget ért. Következett a második vetítése.

MÁSODIK ÜLÉS

A zsinat második ülése is imával és a Szentlélek lehívásával kezdődött. 
Ezek után az elnök vette át a szót.

Elnök: 

Mai ülésünk napirendi pontja a női papság kérdése.
Először megint a Szentatya véleményét hallgassuk meg. 

Pápa: 

Isten nem tesz különbséget férfi és nő között. Pál apostol azt mondja a Galata levélben, hogy „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” \Gal 3,28\

Amikor arra tanít, hogy a nő hallgasson azt egyházban, az azért van, mert a zsidó vallásban a nők nem éltek hitéletet, nem volt semmilyen tudásuk, és a tudatlanoknak természetesen hallgatniuk kell a tanultakra. 
Ma már más a helyzet. A nők ugyanúgy – talán még nagyobb arányban, mint a férfiak – megélik a hitüket, valamint ugyanolyan képzésben részesülnek, mint mi, és a tudásuk sem kevesebb a mienknél.  

Communis bíboros: 

Ha egy nőt pappá szentelünk, akkor egyrészt megsértjük a hagyományt, II. János Pál pápa akaratát, másrészt olyat teszünk, amit az ÚR nem tett, hiszen az utolsó vacsorán egyetlen nő sem vett részt a tanítványai közül, akik követték őt Lukács evangéliuma szerint.

Elnök:

Köszönöm a hozzászólást. Verus bíboros jelentkezett szólásra. 

Verus bíboros: 

A széder vacsorán azért nem vett részt nő, mert az házi szertartás, és minden asszonynak, aki Jézus Krisztust kísérte, volt saját családja. Emiatt az otthonában kellett megülnie azt az ünnepet. 

Communis bíboros: 

De otthon sem ő vezette a liturgiát.

Verus bíboros: 

Valóban nem, mert nem ő volt a családfő. De ahogy Pál apostolt idéztük az előbb, én is csak azt mondhatom, hogy a kereszténység már nem tesz különbséget férfi és nő között, ahogy a zsidó vallás, amelyik a test vallása. 
Pál apostol azért harcolt élete végéig, hogy bebizonyítsa, hogy a kereszténységben minden zsidó testi-szokást lelkivé kell tenni. Ismerjük a nagy vitáit a zsidózókkal, akik megkövetelték a testi körülmetélkedést a keresztényektől. A Római levélben azt mondja, hogy
tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja.” \Róm 7,14\

Később így folytatja:

Akik ugyanis test szerint élnek, azok a testiekre törekszenek, akik azonban a Lélek szerint, a lelkiekre törekszenek. Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke,”  \Róm 8,5-6\

Az első korinthusi levélben pedig így tanít:

„A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.”
\1Kor 2,14\

Tehát ne a test szerint ítéljük meg az embereket. A körülmetélkedést sem a test szerint értjük, akkor a testi nemeknek miért tulajdonítunk olyan nagy szerepet, elszakadva Urunk tanításától. Mindezzel csak azt mutatjuk meg a világnak, hogy testi emberek vagyunk, és nem lelkiek. Nem születtünk újjá, ahogy kellett volna. Hol van bennünk a Szentlélek ereje és sugalmazása? A Léleké, amelyik nem aszerint ítél, hogy valaki nő vagy férfi, hanem aszerint, hogy Krisztusé a lelke vagy nem?

Communis bíboros: 

Megint csak azt kell hangsúlyoznom, hogy ezzel felrúgjuk a hagyományt, és kétségbe vonjuk Szent II. János Pál pápa szavát.

Pápa: 

Köszönöm mindkettőtöknek. Úgy érzékelem, ti ketten képviselitek testületünk megosztott véleményét.
Most szeretném, ha meghallgatnánk Iustus bíborost, aki más megközelítésből fejti ki a meggyőződését.

Iustus bíboros: 

Isten azt teszi velünk ezzel a járvánnyal, amit mi teszünk az alacsonyabb rendű klérikusokkal, a hívekkel, a nőkkel, annak érdekében, hogy megtartsuk hatalmunkat, és nehogy további részekre szakadjon egyházunk.  A járvány is megfélemlít, ahogy mi tesszük.
Hiába. 
Eddig sem tudtuk megakadályozni a szakadást, és látjuk, hogy a háló egyre jobban szakad. Rengeteg keresztény vallás van ma már. Igaz, hogy mi nem tartjuk őket igazi utódoknak, mert nem rendelkeznek ordóval, de nekik is köszönhető, hogy a kereszténység terjed, és a világ egyre jobban ismeri Urunk tanítását, egyre többen keresztelkednek meg. Hiszen, ha nem járunk csukott szemmel a világban, akkor látnunk kell, hogy a katolikus jogszabályokra és erőszakra épülő vallásunkat egyre jobban elutasítja a világ. A legnagyobb megbotránkozást és felháborodást pedig éppen a cölibátus és a női papság tiltása váltja ki. Az emberi méltóság meggyalázásának tartják az emberek. Talán nem alaptalanul.

Pápa: 

Ez igaz. Ma már nem lehet erőszakkal kormányozni, fenyegetésekkel, korrupt rendeletekkel vallást irányítani. A kereszténység lényege a szabadság, amit elveszünk az emberektől, mert mindenki csak azt gondolhatja, amit mi. Pedig milyen messze vagyunk az igazságtól! Mennyi tanítást nem értünk még! Vak vezet világtalan állapotba jutottunk. Változtatnunk kell. Azt tanítjuk, hogy a Magisztérium szava az Igazság. 
Nem. 
Jézus Krisztus szava az Igazság, mert egyedül Ő az Út, az Igazság és az Élet. Jézus Krisztus pedig nem egyenlő a Magisztériummal.
Ugye, ti is belátjátok, hogy Jézus Krisztus nem alapított intézményt. Mi tettük a vallásunkat azzá. Méghozzá olyan hatalmas intézménnyé vált, amit már nem tud egy ember irányítani, és nem is lehet egy helyről az egész világot kormányozni. Csakis erőszakkal, megfélemlítéssel. A klérikusok állandóan rettegnek, hogy elvesztik az életmódjukat, mi amiatt aggódunk, hogy tovább szakad az egyházunk hálója, ezért olyan intézkedéseket hozunk, aminek hatására teljesen bálvánnyá tettük az intézményt, az egyházat, a pápát. 

Elnök: 

Differencia bíboros szót kért. Szeretne hozzáfűzni valamit. Hallgassuk meg!

Differencia bíboros:

Azt szeretném megkérdezni mindannyiótoktól, hogy azon kívül a már teljesen elcsépelt hivatkozásainkon kívül, amik nyilvánvaló, hogy elbuknak az igazság útján – vagyis, hogy Urunk sem választott nőket, és hogy a hagyomány nem engedi meg, meg hogy a férfi lett először teremtve -, van-e valaki, aki érveket tud felsorakoztatni az ellen, hogy olyan nőket pappá szenteljünk, akik teológiai végzettséggel rendelkeznek, akik a Szentírást nem kevésbé ismerik, mint mi, akik a hitükkel tanúságot tettek a járvány idején, akik nem menekültek gyáván a koronavírus betegek elől, hanem jelen voltak, és nagyon sok embert mentettek meg, akiket Urunk hív, és akiknek minden vágyuk, hogy teljes életüket Istennek és az embereknek szenteljék.


Néma csönd volt a teremben. 

Elnök: 

Szavazás következik.
A bíborostestület 100%-ban megszavazta a nők pappá szentelését. 

Elnök:

Az ülést sikeresnek nyilvánítom és bezárom.

HARMADIK ÜLÉS

A kezdő imádkozás és a Szentlélek lehívása után az elnök a következő szavakkal nyitotta meg az ülést.

Elnök:

Ezen a mai ülésünkön a napirendi pontunk a cölibátus kérdésének a megvitatása, aminek problémája a Trienti zsinat óta rendszeresen a levegőben lebeg, mégsem tudtuk a mai napig sem a változtatást meghozni. Ragaszkodunk egy olyan egyházfegyelmi rendelethez, aminek nincs köze a hitünkhöz, ami a hit terjedését, az egyházunk növekedését nagyban gátolja, ami minden évben több és több papot távolít el az oltártól, és ami a klérikusok bűneinek a legnagyobb forrása.
Először megint a Szentatya javaslatát és érveit hallgassátok meg! Kérem a Szentatyát, hogy mondja el a beszédét.

Pápa:

Azt javaslom, hogy a papi életmódban térjünk vissza a hagyományhoz.
Pál apostoltól tudjuk, hogy az apostolok közül sokan a feleségükkel együtt követték az Urat, és a feltámadása után is a feleségeikkel járták a missziós utakat. 
Pál apostol az 1 Korinthusi levében ezt kérdezi:

„Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?” \1Kor 9,5\

A zsidó családban nem is volt olyan, hogy egy férfi vagy egy pap nem nősül meg, mert a nép, a vallás, a kultusz és a papi rend továbbadása is azt követelte, hogy legyenek utódok. 
Az ÚR azt a parancsot adja Mózesnek és Áronnak, hogy 

Ne engedjétek, hogy a keháti nemzetségek törzse kipusztuljon a léviták közül!” \Num 4,18\

A pátriárkáknak adott három ígéret egyike a számos utód. Ehhez pedig szükség van a családalapításra. Az üdvtörténet pedig az ígérettől a beteljesedés felé halad. Istent mi akadályozzuk meg az ígéret beteljesítésében, mert az egyház vagyonát előbbre tartjuk Isten ígéreténél. Nem tudunk számos utódot az ÚR nyájába terelni, mert rossz példát mutatunk, amivel inkább eltávolítjuk a fiatalokat, ahelyett, hogy vonzanánk őket Krisztushoz.
Vissza kell térnünk a pásztorlevelek tanításához, amelyekben megtaláljuk, hogy milyennek kell lennie a püspöknek.

„Olyat keress, aki feddhetetlen, és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek, s nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel. 
A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett. 
Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.” \Titusz 1,6-9\

Elnök: 

Kíván valaki hozzáfűzni valamit?

Doctorus bíboros:

Igen, én szeretném még a Timóteus levélből is idézni a hasonló tanítást:

„A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi. Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli. Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és az ördög sorsára jusson. Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és az ördög csapdájába essék.” \1Tim 3,2-7\

Azért tartottam szükségesnek, hogy ezt is felelevenítsem, mert ez az idézet megmutatja, hogy milyen fontos a példaadás, a saját család rendben tartása, a gyermekek megfelelő nevelése. Azt hiszem ez az, ami legjobban hiányzik ma a papoknál, a püspököknél. 
Erre kellene inkább figyelnünk. 
Miért félünk a változtatástól? Miért ragaszkodunk valami olyasmihez, amiről a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy helytelen, hogy nem Istentől származó kérés, hogy nem szolgálja az egyházunk javát, és nem segít az embereket az üdvösségre vezetni, hanem inkább minket is eltávolít az Úrtól? 
Egymástól is félünk? Ha valaki nem támogatja a cölibátust, az nem tud feljebb lépni a ranglétrán? Megalkuszunk a hatalomvágyunk miatt?
Ébredjünk fel! Kövessük az Urat, aki azt mondja, hogy vegyük fel a keresztünket; és lépjünk ki a kényelmes, de bűnös cölibátus fogadalom alól, és váljunk a családalapítás, a családnevelés élharcosaivá. Mutassuk meg, hogy képesek vagyunk rá! 
Vegyünk példát a protestáns lelkészházaspároktól, akik a saját példamutató életükkel magukhoz vonzzák a fiatalokat.

Elnök:

Köszönjük ezt a lelkes beszédet. Szeretne még valaki hozzáfűzni valamit, vagy szavazzunk?
Senki nem mert ezek után megszólalni. 

Elnök:

Titkos szavazás következik. Mindenki írja rá az előtte lévő papírra, hogy a cölibátus eltörlése vagy megtartása mellett szavaz-e. Utána kimehet. Kifele dobjátok be az ajtónál lévő urnába a szavazatotokat. Szünet következik.

Lejárt a videó felvétel. A szóvivő vette át a szót.

Szóvivő:

A bíborosok megszavazták a cölibátus eltörlését, és a Szentatya a jövő hónapban egy ünnepi szentmise keretében fogja összeadni az első katolikus papot egy katolikus papnővel, akit ma szentel fel. 

Mivel a tanításunk úgy szól, hogy a püspök legyen egyszer nősült és példaadó, a házasulandó papot először püspökké szenteli, és a házasság szertartása után átadja a fiatal házasoknak, akik 60-65év közöttiek, azokat az árva gyerekeket, akiknek a nevelését rájuk bízza, és megáldja az életüket.

NEGYEDIK ÜLÉS

Szóvivő: 

Kedves jelenlévők!
Most a negyedik ülésről játsszunk le egy rövidített videót.

Elindul a felvétel.

Elnök:

A mai ülésen a két szín alatt áldozás mindennapi gyakorlatának módját fogjuk megbeszélni. Arról nem lesz szavazás, hogy visszaállítsuk-e vagy sem, mert Urunk, Jézus Krisztus ránk hagyott szavai szerint a kehelyből mindenkinek részesednie kell. Ezt a tanítást mi önkényesen megváltoztattuk, és eltértünk a Szentírás szavaitól. 
Az átváltoztatott kenyeret és a bort ezentúl külön fogjuk kiszolgáltatni, azon a módon, ahogy a tanácsotok szerint a legnagyobb méltósággal és tisztelettel ezt megtehetjük Urunk, Jézus Krisztus felé.
Várom a javaslataitokat.

A videót leállították, és a szóvivő vette át a szót.

Szóvivő:

Nagyon sok javaslat hangzott el. A bíborosok végül is úgy döntöttek, hogy a hívek az oltár, a szentély előtt fognak térdelni, és először a kenyeret, aztán a bort veszik magukhoz. A pap megy körbe. Ezt az áldozási módot már ez évtől bevezettük. Krisztus Szent Testét senki nem érintheti, csak felszentelt pap.

ÖTÖDIK ÜLÉS

Szóvivő: 

Az ötödik videóban arról mutatunk be egy rövid részletet, hogy a bíborosok hogyan döntötték el, hogy minden vallású egyént befogadnak a kereszténységbe, olyan kikötések nélkül, hogy az egyházjog minden szabálya érvényes legyen számára. 

Kérem, indítsuk el a videót!

Elnök:

A mai ülésünkön az ötödik napirendi pontot, a más vallású egyének megkeresztelését fogjuk megvitatni, és megszavazni. Először hallgassátok meg a Szentatya javaslatát!

Pápa:

Tudjuk, hogyan hangzik Urunk, Jézus Krisztus missziós parancsa: 

Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” \Mt 28,19-20\

Urunk parancsa szerint tehát meg kell keresztelnünk minden népet a Szentháromság nevére. Nincs kikötés, hogy az ősi vallások kimaradhatnak az üdvösségből. Ugyanakkor az sem feltétel, hogy ezek a népek elhagyják a hitüket. A vallások a legmélyebb szinten egy forrásba torkollanak: Istenbe, az Atyába. A feladatunk az, hogy a kinyilatkoztatást átadjuk, és Urunk tanításával megismertessünk minden népet. Ehhez az Úr ígérete szerint megkapjuk a segítséget, hiszen velünk lesz a világ végezetéig.  
A mi küldetésünk tehát az, hogy szeretetben és hitben egyesítsük a népeket, a vallásokat Urunk zászlaja alatt, anélkül, hogy egyházjogi szabályokat bárkire is kötelezővé tennénk, és bárkinek is elvennénk az emberi méltóságát, a hitben való szabadságát.
Minden vallásnak ugyanaz az aranyszabálya. Ezen a téren nem különböznek egymástól a különféle hitrendszerek.

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.” \Mt 7,12\

A megkeresztelés által azonban az emberek megszabadulnak az eredendő bűntől, beépülnek a Szentháromságba, és megismerkednek Urunk, Jézus Krisztus, a megtestesült Isten hatalmas szeretetével, értünk adott áldozatával, valamint a kinyilatkoztatással is, és nevük fel lesz írva a mennybe. 
Mindenki gyakorolhatja továbbra is a saját maga vallását is. Hiszen tudjuk, hogy Urunk, Jézus Krisztus is megtartotta a zsidó vallás minden törvényét. 
Jakab apostol, Jeruzsálem főpásztora, az Úr testvére, akárcsak a többi apostol és az első zsidó keresztények is, mind megtartották a zsidó kultusz szokásait, eljártak a zsinagógákba, a zsidó templomba, részt vettek a kohaniták által bemutatott áldozati szertartásokon is. Ez ellen nem indította őket a Lélek. Méltó és igaz életükkel inkább növelték a keresztények számát, vonzották az embereket. Mert Urunk, Jézus Krisztus akarata az, hogy minden ember egy legyen, úgy, ahogy Ő egy az Atyával.

Várom tehát a véleményeteket és a javaslataitokat ennek megvalósítására.

Elnök:

Differencia bíboros jelentkezett felszólalásra.  Megadom a szót.

Differencia bíboros: 

Sok igazság van abban, ami most elhangzott. A kivitelezését látom elég problematikusnak. 
Egyházunk az egyházjogra épül. Nem is tudom elképzelni, hogy úgy fogadjunk be híveket az egyház kebelébe, hogy nem tesszük kötelezővé a jog megtartását. Ebből káosz lesz.

Verus bíboros:

Ahogy hallottuk, minden vallásnak van aranyszabálya, és az megegyezik a miénkkel, a kinyilatkoztatott isteni törvénnyel. A vallások eszerint működnek, és élnek, virágoznak. Az erkölcsi mércéjük nem alacsonyabb a mienknél. Lehet, hogy a megvalósításban még magasabb is. Az egyháznak pedig Jézus Krisztus szavára, a kinyilatkoztatásra kell épülnie és nem az egyházjogra.

Iustus bíboros: 

Ezenkívül a kereszténységen belül is vannak olyan hívek, akik megkeresztelkedtek az Atya a Fiú és a Szentlélek nevére, és követik Urunk tanítását, mégsem kell az egyházjog parancsainak engedelmeskedniük. Attól még erkölcsös életet élnek, és Urunk kegyelme által üdvözülnek. 

Communis bíboros:

A legfontosabb valóban az, hogy a világon élő minden nép megismerje a Megváltó Istent és üdvözüljön. Hiszen Péter apostol megtanította, hogy 

 „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
\Acta 4,12\

Ahogy ez a járvány terjedt, úgy kell terjednie Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának is. Minél többen ismerik, minél többen megkeresztelkednek, annál gyorsabban, és annál jobban terjed tovább.

Sapiens bíboros:

Az is a küldetésünk, hogy Jézus Krisztus békéjét közvetítsük. 
A vallások közti háborúskodás, a vallási ellentétek szintén hozzájárulnak az ateizmus növekedéséhez a Földön. 
Isten csak egy van, és mindenkit egyformán szeret, mindenki Benne él, és a Szentháromság pecsétje is mindenkiben benne van.
Nem versengenünk kell, hanem a tanítások közötti hasonlóságot, a hit egységét bemutatni. A pápa 2018-as látogatása az Ökumenikus Világtanácsban jó kezdeményezés volt erre.
Le kell dönteni a falakat, amik a vallások között vannak! 
Tegyen mindenki tanúságot a maga hitéről!
Meg kell újulnunk! A koronavírus nem ismert válaszfalakat a terjedésben. Nem voltak határok, nem voltak vallások közti különbségek. 
Az egész emberiség egy nagy család. Fel kell élesztenünk az Isten-tiszteletet a világban, mert az ateizmus kezd rohamosan terjedni. A missziónk ma ökumenikus kell, hogy legyen.

Dubius bíboros:

De hogyan valósítjuk meg?

Pápa:

Már régóta ismerjük és gyakoroljuk a vallási párbeszédeket, amiket gyakoribbá kell tenni. 
Továbbra is folytatom a más vallású szervezetek látogatását, illetve fogadását. 

Verus bíboros:

Korunkban, különösen a járvány óta az interneten, a médián keresztül közvetített információk a leghatékonyabbak. 
Ott kell elkezdeni a világmissziónkat. 

Pápa:

Ennek kidolgozására felkérem Verus bíborost. A további megvalósítási módokat később dolgozzuk ki.

Elnök: 

Szavazás következik. Ki az, aki megszavazza a világvallások felé nyitást, más vallásúak megkeresztelését?

Dubius bíboros: 

Ez azért nem olyan egyértelmű. Jézus Krisztus Istenségének és megváltásának az elfogadása minimum követelménynek kell lennie.

Pápa:

A világmissziós terv elkészítéséhez Dubius bíboros közreműködésére is számítok.

Elnök:

Kérem, az igennel szavazok tegyék fel a kezüket!
A videón láthatták a hívek a Szent Péter téren, hogy a bíborosok nagy része jelentkezett.
Ki tartózkodik?
Egy-két kéz emelkedett a magasba.
Ki szavaz ellene?
Egyetlen kezet lehetett látni.

A videó lejárt. A szóvivő átvette a szót.

Szóvivő:

Egyházunk fokozatos megújulására, a bíboros testület megváltozott, felszabadult szellemiségére mindnyájan tanúk vagyunk. Egyetlen videónk van a szünetig, a zsinat hatodik ülése, ahol a napirendi pont egy házi liturgia bevezetése volt. 
Érdeklődve várjuk a videó elindítását, amit igyekszünk röviden, csak a lényeget bemutatva lejátszani az időszűke miatt.